~ 12. rész - a remény

   Minden ködös a fejemben. Fények itt-ott. Orvosok körülöttem. Egy orvosi ágyon fekszek, de mindenféle vágó eszköz van mellettem. Az ajtó fölött lévő táblácskára nézek. Ez áll rajta: ~Különleges osztály. Tehát a normális emberektől, külön vagyok. Egy nő fogja meg a kezemet. Gyanítom a főorvos lehet.
-Hölgyem. A baba veszélybe került és ön is. Ki kell szednünk őt onnan -mutatott a hasamra.
-Akkor mentsék meg a babámat... -súgtam.
-Lehet, hogy belehal a szülésbe... -halt el a hangja.
Az ajtó, ami eddig egy centit se mozdult, most csak úgy csapódott ki. Lay lépett be idegesen. Arcán pár verejték cseppecske, de így is vonzó volt.
-Mind a kettejüket mentsék meg, kérem -könyörgött Lay.
-Megtesszük ami tőlünk telik -forfult vissza a többi orvoshoz.
Lay megmarkolta a kezemet, vissza jelzésképp megszorítottam kezét.
-A szülést megkezdem. Szikét! -kért egy éles eszközt.
Tudtam, hogy ki kell bírnom. A gyerekem bajban van. A szikét a hasamhoz rakta és a húsomba mélyesztette.
-Áá! -ordítottam fel.
Lay kezét szinte eltörtem. Egyre erősebben szorítottam a kezét, a fájdalom miatt. Felnéztem rá és csak tisztán csillogó szemét láttam, mert könnyes volt. Éreztem, hogy a hasam valamelyest megkönnyebbül.
-Kislány lett -mutatták meg gyermekemet.
Csoda szép barna szemei mindent elárultak. Egy gyengéd és ártatlan személyiség rejlik benne. A legjobban Lay-re hasonlított ez a csoki barna szem. Apró kezei felém nyúltak. Összeszedtem magamat és megfogtam kezét.
-Szeretlek kislányom... -akadt meg a hangom.
Éreztem, hogy valami nem stimmelt. Lehúztam magamhoz Lay-t.
-Lay ő lesz az utolsó esélyed. Neveld fel őt...sze...-elhalkultam és eszméletemet vesztettem.

Lay szemszöge
Életjelei egyre inkább egyenesbe váltottak. A gép abbahagyta pittyegését. Az orvosok próbálták újraéleszteni, de mind hiába. A feleségem ott feküdt előttem élettelenen és véresen. Arcomon csurogtak le a könnycseppek. Kifogyhatatlannak bizonyult a könnycsatornám.
-Bridget!!! -ordítottam kiadva belőlem a fájdalmamat.
-Uram, a kislányuk neve mi legyen? -zökkentettek vissza az életbe.
Bridget utolsó szavaiból, a remény szó vízhangzott fejemben.
-Hope lesz a neve. Hisz ő az egyetlen reményem... -adták kezembe lányomat.

~2 év elteltével

Lányom, még most is gyorsabban fejlődik, a többi gyereknél. Már folyékonyan beszéli a nyelvünket. Mindent ért és átérez. A legnagyobb fájdalma az az édesanyja, a feleségem. A faház melletti fára, felkötöttem egy hintát. Hope imádta ezt a hintát. Mindig idejött ki elmélkedni édesanyjáról.
-Apu. Kérdezhetek valamit? -nézett rám szomorúan a kislányom.
-Persze. Mondjad kincsem -cirógattam meg buksiját.
-Anyu milyen volt? -nézte az eget.
-Csodálatos. Bármilyen veszéllyel is járt, mindig védett téged. Ha most itt lenne, büszke lenne rád -mondtam az igazságot.
Két emberre tudott támaszkodni Hope. Rám, mint apjára, és N-re, akivel időközben, szoros barátság alakult ki. Az érzései nem a feleségem iránt, hanem a lányunkhoz voltak. Ilyenek az angyalok, megérzik, ha az ámor nyila eltalálja őket.
-Lay!! -integetett N.
-Vigyázz Hope-ra amíg távol leszek.
-Ez természetes -állt meg.
-Hope...nem sokára jövök -öleltem meg őt és távoztam.
Fejemben annyi minden járt. A szívem fele hiányzik, mert Bridget nincs velem. Olyan, mintha ezer démon támadna.
•••
Én gondozom Bridget sírját. Mindennap friss fehér rózsát viszek neki. Mindennap eljövök hozzá és mesélek neki a lányunkról. Amikor itt vagyok, melegség tölti el a szívemet, mintha velem lenne még. Felnéztem, a síron lévő közös képünkre, és egy könnycsepp hullt le arcomról.
-Hiányzol egyetlenem....

~ 11. rész - a baba

   A faházban minden olyan, mint ahogy hagytuk Lay-el. Meleg, szerető kisugárzása van. Mintha csak azt sugallná, gyere be, jól fogod érezni magadat. Igazság szerint ez így is van. Ez a hely nyugalmat ad. A haragom is tova szállt. Ülök és azon töprengem, vajon Lay mit csinálhat. Utánam fog-e jönni? Megbánta amit hozzám vágott? Az ajtó kinyílt, kellemes szellőt behozva és Lay lépett be. Megkönnyebbülés látszott az arcán és fel is lélegzett.
-Hála az istenek, itt vagy -kis mosoly játszott arcán.
-Mint látod itt vagyok...ugye nem tervezed, hogy úgy teszel, mintha semmi sem történt volna? -húztam fel az egyik szemöldökömet.
-Nem így terveztem. Sajnálom, hogy rád förmedtem és gyanúsítgattalak. Tudom, hogy csak segítettél N-en. Tudom, hogy seggfej voltam. Sajnálom, hogy a bulit is elrontottam -rogyott térdre.
-Már nem haragszom rád, de nagyon örülök, hogy beláttad, hogy tévedtél -kúsztam az ágy szélére és túrtam bele hajába.
-Ennek örömére, döntöttem...
-Hmm? -álltam fel az ágyról, kíváncsiságból.
-Bridget Seuk Hye...hozzám jönnél feleségül, és elviselnéd ezt a barmot továbbra is? -előrántott a háta mögül egy rózsát. A közepében ott lapult a kis titkos dobozka. Kivette a dobozt és rám nézett. Megkérte a kezemet.
-Lay...persze hogy hozzád megyek -törtem ki izgatottan.
Felállt, és szépen lassan az ujjamra húzta a gyűrűt. Örömömben a nyakába ugrottam.
-Van még itt valami...10 perc múlva gyere a fürdőbe utánam -félmosolyra húzta a száját és kiment.
Lassan teltek a percek és egyre izgatottabb lettem. Az ujjaimmal a combomon doboltam. Figyeltem az óra kattogását és merengtem. Az óra hajnalt ütött így mehettem is utamra. A folyosón szépen elszórva, rózsaszirmok voltak. Ezek mind a fürdőszobába vezettek. A fürdőbe belépve a lélegzetem is elállt. Nyugtató rózsa illat lengte körül a szobát. A rózsaszirmok a kádba is bele lettek szórva. A fürdőkádat gyertyák vették körül. Szélére pezsgő volt készítve. A háttérben romantikus, lágy zene szólt. Az összhangja a szobának romantikus volt. Az egész szobában ami a legjobban tetszett, egy akaraterős férfi volt, aki miattam csinálta mindezt.
-Gondoltam ránk férne a romantika. Gyere ide. Segítek levetkőzni és ellazítani -nyújtotta kezét, amit el is fogadtam.
Egymást levetkőztettük szépen lassan és beszálltunk a kádba. A forró víz csodálatos hatással volt a bőrömre. Átjárta testemet és felengedtem. Egyre jobban kezdtem ellazulni és a pillanatnak élni. Lay megfordított, így háttal voltam neki. A lazulásomon jobban segített, hogy elkezdett masszírozni. Minden egyes érintés után, csókot lehelt a testemre. Csókjai szinte égették minden egyes porcikámat. Az érintéseiről nem is beszélve. Elővette az áfonyás tusfürdőt és szépen lassan bekent vele. Amikor befejezte, kivettem kezéből, és én is bekentem teste, apró porcikáit. Szépen, lassan, kínzóan kentem be őt, hogy érezze érintéseimet. Letette kezemből a tusfürdőt, és felemelte államat. Szemében a vágy tükröződött, de tudom jól, hogy ezt a pillanatot nem akarja elrontani. Helyette közelebb húzódott és gyengéden csókolt. Lemosakodtunk és kiszálltunk a kádból. Lay körbe rám rakta a törölközőt, és fel vett a karjába. Be vitt az ágyba és lefeküdt mellém.
-Bridget...tényleg sajnálom, hogy önkénytelenül fájdalmat okozok neked -mondta és csavargatta közben tincseimet.
-Szeretlek Lay. Soha sem tudnék rád haragudni. Emellett komoly jövő áll előttünk. Fel kell nevelnünk a gyerekünket és ehhez te is kellesz. A gyerek nem tehet a jóslatról -néztem a plafont.
-Mindenben részt szeretnék venni, amihez a gyönyörű szép feleségemnek és a babánknak van köze. Számíthatsz rám -kulcsolta kezét össze az enyémmel és nyomott egy jó éjt puszit a homlokomra. Így aludtunk el összefonódva, a hold védelmező fénye mellett.
•••
4 hónap elteltével

A baba iszonyatos gyorsasággal növekszik. Én pedig egyre jobban gyengülök. Az étkező asztal szélét markolászva tartom magamat, ne hogy összeessek.
-Lay! Kérlek... -ordítottam el magamat a fájdalom hatására.
-Mi történt? -nézett rám aggódó tekintettel és fogott meg.
-A...baba... -csuklott el a hangom.
Összeestem a kezében. Már nem bírtam tovább. Kimerült voltam és úgy éreztem, mintha a gyermekünk ki akarna jönni. Utolsó emlékem Lay hangja volt.
-Bridget! Kórházba viszlek! Tarts ki!!

~10. rész - a meglepetés

   A teszt pozitív lett. Babát várok Lay-től. Megfogom menteni az angyalokat és emellett büszke leszek majd a születendő gyermekemre. Lay-t meg kéne lepni. Baba váró bulit szervezek, de nem ismerek egy angyalt se. De egyet igen aki segíthet, N. Küldtem neki egy üzenetet, hogy 15 perc múlva találkozzunk a tisztáson. A tesztet beleraktam egy ajándék dobozba és az asztalomra raktam.

•••

N ott feküdt lazán a fűben.
-Bridget? -nézett hátra izgatottan.
-N...köszönöm, hogy eljöttél.
-Várj...a gondolataid...jóslat!? Azt ne mondd...
-N kérlek...számítok rád.
-Elintéztem már a meghívókat, de ne számíts arra, hogy ott leszek.
-Köszönöm.
N testében az erő vörös fényben kezdett pompázni. Elkezdtem remegni és térdre estem. Az erejére válaszul az én erőm bolondul meg. A körülöttünk lévő fák tűzben égtek. Közelebb jött hozzám. És az egyik hajtincsemet kezdte babrálni.
-Látod milyen hatással vannak az erőink egymásra?
-N...nem tudom megfékezni magam...hagyd abba...kérlek...
-Miért nem tudsz engem szeretni? Én voltam melletted amikor Lay átvert. Én segítettem, amikor még az erődről semmit sem tudtál...Te neked is érezned kell irántam valamit...muszáj...az érzéseim belülről sebeznek meg...
-N...
A lelkemben ismerős hang csendült fel.
~Kicsim szabadítsd őt fel a csókoddal. Képes vagy rá.
-Anyu? Apu?
N felhúzott a földről és úgy fordított, hogy a szemébe nézzek.
-N te csak szeretetre vágysz -magamhoz húztam és megöleltem.
Fülébe súgva: ~Szeretlek N. N eltolt magától egy picit, így könnyes szemét fedte fel előttem. Egyre jobban lángolt körülöttünk minden. A saját bőrét is megsebezte.
-Elég legyen!! -magamhoz húztam és tűztől perzselő ajkát megcsókoltam. Az erőm kitaszította az erejét így bennem nem tett kárt. Összerogyott előttem, de szerencsére az ereje lecsillapodott. Hazavittem őt és elláttam a sebeit.
-Kö-köszönöm Bridget -ennyit tudott kinyögni.
-Semmiség a barátok segítenek egymáson.

Kimentem a vendégszobából és elkezdtem készülődni hisz, N már elküldte a meghívókat. Felvettem egy barackszínű egyberuhát. Lay szinte betörte az ajtót.
-Bridget!! Mégis mi a fenét csináltál? -förmedt rám.
-Hogy érted ezt? -ijedtem meg, rosszat érzek.
-Egész nap N-el voltál...meg is csókoltad...azok után, hogy lefeküdtem veled, hogy a kibaszott gyerekkel kockáztasd majd az életedet!!
A válaszom nem szavakban rejlett. Hanem a reakciómban. Pofán ütöttem életemben először. A szobában az erőm eluralkodott. A gondolataimba lépett Lay így, mindent látott. Az erőm betörte az ablakot. Friss szellő jött be a szobába, az ajándék dobozt leverve a földre, fel fedve, hogy mi rejlik benne. Utolsó gondolatom a fejébe: Idióta!

~Lay szemszöge

Az ajándék doboz kinyílt a földön. Egy pozitív terhességi teszt volt benne. Bridget ellökve lefutott az emeletről.
-Várj!!
Futottam utána. Az alsó szinten láttam, ahogy csapódott az ajtó. Bridget elment. A sötét szobában felkapcsolódtak a fények.
-Meglepetééés! -üvöltöttek a nappaliból.
Ohh istenem ezt Bridget mind nekem csinálta. Ezt nagyon elbasztam... Hogy tehetném jóvá?

~ 9. rész - a döntés

-Lay te vagy életem értelme. Veled szeretném az életemet leélni...
-A döntésed igen, vagy nem? -kelt fel az ágyról és könnyes szemekkel nézett rám.
-A döntésem az az, hogy...igen. Elvállalom ezt az egészet. Kerül amibe kerül.
-Ezt nem hiszem el. Az életed csak így eldobod. Nekem kell egy kis idő... -ment el.
Magamra maradtam ebben a nagy házban. Helyesen döntöttem, érzem, de azt is érzem, hogy félek. Bekuporodtam a takaró alá és aludni próbáltam. Egész éjszaka rázott a hideg és forgolódtam. Rémálmok törtek rám. Síró babák, Lay ordítása.

~Másnap késő délután

Ajtó csapódást hallottam. Fejemet a szoba ajtóhoz kaptam. Lay lépett be öltönyben és nagy mosollyal az arcán.

-Kegyed eljön velem egy randevúra? -kérdezte kis pírral az arcán.
-Igen -pirosodtam én is el mint a paradicsom.
Kezembe adott egy dobozt, majd kiment, mondván lent megvár. Kinyitottam a dobozt és a lélegzetem is elállt. Egy gyönyörű szép ruha volt benne. A felső része fekete, a szoknya piros volt, hátul hosszabb volt, mint elől. Felvettem és a tükörbe néztem. Egy csinos lányt láttam a tükörbe és ettől boldog voltam. Lementem Lay-hez, hogy indulhatunk. Rám nézett, majd elnézett, majd megint rám és végig nézett rajtam.

-Azta...gyönyörű vagy... -akadt el a szava.

-Köszönöm -néztem a szemébe, elpirulva. 

•••

Egy tisztásra értünk, ahol piknik kosár várt minket. Felbontotta a pezsgőt Lay , és koccintottunk. Éreztem, ahogy a sokadik pohár pezsgőtől, a fejembe száll a pia. Jól éreztem magam, Lay-el. A telihold fénye megvilágított minket. Ez egy tökéletes pillanat. Csak mi ketten, a világtól elzárva. 

-Figyelj. Gondolkodtam és rájöttem, hogy igazad van. A te döntésed volt. Én csak...tudod...félek... -nézte Lay is a holdat, majd rám nézett.

-Lay...ne félj...én téged szeretlek -csókoltam meg.

Csókunk forró volt. Ajka szinte perzselte az enyémet. Keze ledöntött a fűre, így felém kerekedett. Nyelve bejutásért könyörgött. Nyelveink játszadoztak. A hajába túrtam, mire felemelte a fejét és mélyen a szemembe nézett.

-Bridget én nem így akarom, hogy elveszítsd. Egyentalán biztos vagy benne, hogy szeretnéd? -harapta meg ajkát.

-Szeretném Lay. Szeretlek -haraptam meg az ajkát, óvatosan.

Felkapott a karjába és egy közeli fa kunyhóba vitt. Becsukta maga mögött az ajtót és felvitt az emeleti hálószobába. Óvatosan lefektetett az ágyra és csókolgatni kezdte a nyakamat, majd a kulcscsontomat. Levettük egymásról a ruhákat és szenvedélyesen csókoltuk egymást tovább. Keze a melleimre tévedt és maszírozni kezdte őket. A válaszom rá halk nyögés volt és a hátát karmoltam, mire picit felszisszent. Hevesebbre vette a figurát és belém helyezte férfiasságát. Először lassan mozgott bennem, majd egyre gyorsabban. Hol a hátát, hol a lepedőt markolásztam. Mind a ketten egyszerre mentünk el. Zihálva ledőlt mellém.

-Élvezted kicsim? 

-Ennél jobban nem is csinálhattad volna -Lay adott egy puszit a homlokomra és átkarolt. Mosollyal az arcomon aludtam el.

~Másnap reggel

Kimentem vécére, hogy csináljak terhességi tesztet. Amikor megnéztem, hogy pozitív vagy negatív-e, azt mutatta, hogy...

Friends Forever

 Legjobb barátnőm kérésére, írtam neki történetet. Szerintem nagyon rossz lett. Remélem neki tetszik. <3 ^_^ xoxo--> Bridget *--*

Szombat van. Ilyenkor mindig megyünk, Bridget-el, "dolgozni" a színházba. 10 perc késéssel beértünk, emiatt volt is egy pár kedves szavuk hozzánk. Örülhetnek, hogy egyen talán járunk, rendszeresen. Beosztottak minket ruhatárosnak, szokás szerint. Elkértük a bilétákat, majd felraktuk őket a helyükre és vártuk, hogy jöjjenek a vendégek.
-Annyira édes Jungkook hangja, nem? -hoztam fel az egyértelmű témát.
-Zelo-é cukibb -mosolygott barátnőm rám.
A mellettünk lévő ruhatárból idétlen, fürdő kurvás röhögés hallatszott fel. Fejem odakaptam. Csak a rossz "munkatársak", akik nem értik párbeszédünket. Nem törődve velük, vissza fordultam barátnémhez és folytattuk társalgásunkat.

17:00-kor
A vendégek bementek a színpadhoz, és csönd telepedett le a folyosóra. Mutattam pár képet Bridget-nek, mire odajöttek a hülye libák. Kivették kezemből a telefont és röhögve ennyit mondtak: ~Nézd a ferde szeműt.
-Ezt nem kellett volna -lépett hozzájuk Bridget.
-Miért? Mi lesz? Lerajzolsz? -az egyik barna hajú csaj, próbálta meglökni Bridget-et.
-Ha bántod, egy hatalmas pofonnal jövök -fogtam meg a liba kezét.
-Tyű, de nagy lett a szád...
-Akit le ferde szeműztél, már most 18 évesen többet rakott le az asztalra, mint te valaha is fogsz. Őt nem pénzeli anyuci-apuci és nincs kinyalva a segge, mint neked. Jobban jársz, ha most lelépsz -löktem hátrébb, mire neki ment a többi majomnak.
Leléptek suttogva.

•••
-Hannah, te miért szereted Jungkook-ot?
-A mosolya olyan édes és elragadó...
-Figyi...te mit tennél, ha most mögötted lenne? -barátnőm szeme hatalmasra tágult.
-öö...megölelném? -válaszoltam és kérdeztem egyszerre.
Hátrafordultam és ott volt Ő. Jungkook életnagyságban. Rám villantotta édes mosolyát, én pedig szarva, a gravitációra, összeestem és önkívületi állapotba kerültem.

Kinyitottam pilláimat és Jungkook még mindig ott volt. Annyi különbséggel, hogy egy ismeretlen szobának, az ágyának, a szélén. Pontosabban mellettem az ágyon.
-Hogyan?
-Ne aggódj. Jó kezekben vagy. A barátnőd is épségben van a B.A.P.-nél -húzta nagy mosolyra a száját.
-Akkor jó... -nem jött ki több hang a torkomon, mert remegtem, mint a kocsonya. Végig néztem rajta, öltönyben volt, mint egy igazi gentleman. A barna szemei elvarázsoltak. Beletúrt fekete kócos hajába és így szólt:
-Megharagudnál rám, ha megízlelném ajkaidat?
Csak néztem őt, lefagyva. Jungkook közelebb csúszott hozzám, és ujjait végig simította az arcomon, mire testemen végig futott a hideg.  Ajkai, ajkamra tapadtak, csókolóztunk. Álmomba se képzeltem volna, hogy meg fog történni. A csókot leginkább úgy tudnám leírni, hogy forró, puha, gyengéd. Derekamat átfogva, az ágyra döntött és lassan kínzóan csókolt. Egyre jobban kellett nekem. Hevesre vettem a figurát és én vezettem. A pólóját levettem, és kulcscsontjára puszit leheltem, amibe beleborzongott. Rólam is lekerült a felső, sőt minden más is. Lefeküdtem vele, életem első együtt léte...álmaim szerelmével...mind a kettőnknek sikerült elmennie. Zihálva váltunk szét. Rám nézett boci szemeivel, amitől elolvadtam.
-Hannah, komolyan gondoltad, amit a mosolyomról mondtál?
-Természetesen igen.
-Szeretlek Hannah. Te vagy számomra, a világon, a legértékesebb kincs.
-Jungkook...imádlak.

~8. rész - az erő

Éreztem a melegségét, a lélegzetét, a szívverését. A nap elől, a hold még mindig nem ment el. Felsegítettem Lay-t, és felvittem őt a szobánkba, majd lefektettem az ágyra. Leszaladtam neki borogatásért és egy pohár vízért, de mire visszaértem eltűnt Lay. Az ágyon volt egy levél:
~Kedves Bridget!
Úgy döntöttem, hogy ha az enyém nem lehetsz, másé sem leszel. Kicsit játszani fogok Lay-el, majd megölöm.

Üdvözlettel:  N

-Lay... -suttogtam a levegőbe.
A levelet a földre dobtam és kirepültem az ablakon, az erdő ösvényénél megálltam, majd tovább sétáltam.

Hűvös szél fújt. A fákról a levelek lehullottak. A csizmám alatt ropogott a föld. Megpillantottam N-t, ott ált Lay-nél és a kezénél pengével sebeket ejtett.

-N! -ordítottam el magamat hirtelen.

-Bridget. Jöttél megnézni hogy veszíted el őt? -mosolygott rám angyalian.

-... -a félelemtől beszélni sem tudtam. Lay nem volt tudatánál, így azt se tudta, hogy életveszélyben van. A félelem lassan feszültséggé változott.

-Igazából nem Lay-hez jöttem, hanem hozzád. Rájöttem, hogy Lay nem az én esetem, mert te vagy az én esetem. Bocsáss meg nekem N -néztem mélyen a szemeibe.

-Woow. Megleptél szerelmem. Megbocsátok -jött közelebb és megcsókolt. Az ajkai melegek voltak. A derekamat átkarolta és közelebb húzott magához. Erősen a gondolataira próbáltam koncentrálni, a hajába túrtam hogy átadjam neki a gondolataimat. Lay mondta hogy az erős angyalok gondolatokat tudnak a másik fejébe elültetni, így hát megpróbáltam. Ha nem sikerül, nem lesz több ötletem és még én is lefogok bukni. Gondolataimban egy jelenet játszódott le, mint ha N a bátyám lenne, de egyben a legjobb barátom. Eltoltam magamtól N-t, és vártam, hogy most mi lesz.

-Ez egy csúnya dolog volt baby -szorította meg a kezemet erősen, és a fájdalomtól a földre térdeltem.

-Aúú...N ez fáj... -könnyezett be a szemem.

Nem érdekelte hogy fáj-e vagy sem, tovább szorította a kezemet. A falevelek körülöttem, a levegőben tölcsér formát öltöttek. Kívülről egy tölcsért lehetett látni, aminek a közepébe én és N voltunk. Apukám hangját hallottam meg, a szél suhogása között. ~Kicsim, sajnálom hogy anyáddal nem mondtuk el az erőddel kapcsolatos dolgokat. Így veszélybe sodortunk. Az erőd fejlettebb bármelyiknél. Azt szeretnéd hogy szendvedjen? Hát gondold azt erősen és nézz a szemébe. A lelkünk továbbra benned fog élni, így segít neked az erődet kontrollálni és kezelni. Szeretünk kicsim. Megláttam aput és anyut, ahogy megölelnek és a lelkük eggyé vál az enyémmel. Belenéztem N szemeibe és erősen gondoltam egy szóra. Szenvedj! N a földre esett és torka szakadtából ordított. A kezemet ráraktam a homlokára és újra formáltam pár szót hangosan:

-Bárcsak bátyként kezelnél N. Szeretlek téged nagyon, de nem úgy mint egy szerelmet lehet. Nem akarok neked ártani... -a végét nem tudtam már elmondani, mert könnyeztem. Bal oldalamon N feküdt fájdalmakkal küzködve, jobb oldalamon pedig Lay eszméletét vesztve. 

-Elég! -néztem N-re. N alig bírt megmozdulni, ezért megfordítottam és a szemeimbe nézett.

-Bri...dget...saj...nál...lom -ezek a szavak hagyták el a száját.

Karjaimat nem tudtam megmozdítani és a lábaim is feladták a harcot. A két fiú közé estem és lehunytam szememet.

Másnap reggel

Kinyitottam szememet és Lay-t pillantottam meg félmeztelenül, nekem háttal. A kezét kötötte be gézzel. Nemrég fürödhetett, mert a csípője körül egy törölköző volt körbe tekerve, felül pedig nem volt semmi. Megérezte, hogy a félmeztelen teste forog a gondolataim között, és hátranézett. Gyönyörú mosolyt villantott felém és leült mellém az ágyra.

-Végre felébredtél szerelmem -nyomott puszit a homlokomra.

Magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam. Hiányzott ajka az én ajkamról. A melegsége, a puhasága, és úgy minden. Lay eltolt egy picit magától és komoly tekintettel rám nézett.

-El kell mondanom neked valami nagyon fontosat. Megtudtam hogy miért ilyen fájdalmas az átalakulásod... én a jövődbe nem hiszem hogy fogok szerepelni... -nézte a földet.

-Miért ne szerepelnél? Lay... -emeltem fel a kezemmel a fejét.

-Azt mondták az idősebb angyalok, hogy az utódod lesz a legerősebb angyal, mind közül. Ha megszületik majd, tanítani kell őt, hogy jó angyal váljon belőle, de te lehet nem éled túl a szülést. Az angyalok elfognak pusztulni, ha nem lesz utódod. Rajtad áll minden. Én az mellett pártolok, hogy haljanak inkább ki az angyalok, de te ne halj meg... -arcán legördült egy könnycsepp.

-Lay...azért mondtad azt hogy nem leszel benne a jövőmben, mert azt hitted hogy nem téged választanálak? -töröltem le arcáról a könnycseppet.

-Miért? Engem választanál? Egyentalán elvállalnád ezt az egészet? Hisz meg hallhastz... 

-Lay te vagy életem értelme. Veled szeretném az életemet leélni...

-A döntésed, igen vagy nem? -kelt fel az ágyról és könnyes szemekkel nézett rám.

-A döntésem az az, hogy...

~ 6. rész - baj, baj hátán ~

Lay mellett ébredtem. Ezek szerint a kérésem beteljesedett. Vajon többet tényleg nem hagy magamra? Kinyitotta a szemét és egyenesen rám nézett.
-Szép jó reggelt álomszuszék. Jobban vagy már? -kérdezte.
-Igen, de mi történt miután elájultam? -néztem rám rosszat sejtve.
-Egy egész hétig aludtál. Rázott a hideg téged és lázas voltál. Párszor volt rohamod is, olyankor a szobába felszabadult az erőd. Ez mind rosszat jelent úgy hogy, el kell mennem utána nézni. Nem tudom mikor jövök, de amíg nem kerülsz olyan helyzetbe, mint a múltkor, addig semmi baj nem lesz -nézte a földet.
-Tényleg fontos lenne ha utána néznél, hisz komolynak tűnik az állapotom, de ígérd meg hogy visszajössz -emeltem fel a fejét, hogy rám nézzen.
-Megígérem. Mindenféleképp visszajövök hozzád...szerelmem... -hajolt közelebb és megcsókolt. Sokáig csókoltuk egymást és öleltük egymást, aztán elment. Mondhatjuk ezt búcsúzásnak egy ideig. Emlékezzünk vissza hogy mi történt akkor. Elvesztettem a kontrollt magam felett és N-t is megsebesítettem. Mi lehet N-el? Lefutottam az erdőbe N-t keresni, hát ha felbukkan. A földön égőparázs volt, ami utat mutatott a sötétebb útra. Elkezdtem követni a nyomokat. N ott ült a földön és ujjaival tűz szíveket rajzolt, a levegőbe. Ráléptem egy nagyobb száraz falevél kupacra, ami recsegni kezdett. N felállt, én pedig határozottan felé lépkedtem.
-N...ugye jól vagy, és nem sebesítettelek meg? -felállt és rám tekintett, de ez a tekintet inkább volt gonosz és rosszat akaró, mint kedves, barátságos. 

Elkezdett, felém lépkedni, és neki lökött a fának.
-Én jól vagyok, ne aggódj, de valaki megfog sérülni...ITT -nézett a szemeimbe.
-N... -suttogtam, mert megijesztett.
Az ujjait az ajkamra rakta és a fülembe súgta: "Vicces az arckifejezésed ilyenkor, látnod kéne.,, Mosolygott rám angyalian, mint szokott.
-Te barom, megijesztettél... -löktem el.
Miközben hallgattam ahogy meséli, hogy mennyit aggódott értem és hogy Lay nem engedte a közelembe, én fejben teljesen máshol voltam. Vajon milyen ízű a szája? Vajon hideg-e vagy meleg? Miért gondolt ilyen sokat rám? Aztán eszembe jutott hogy a gondolataimat ő is hallja. A szám elé kaptam a kezemet, és észre vettem hogy félmosoly húzódik a szájára. Elém lépett és puha kezeit, végigsimította az arcomon.
-Azért gondoltam rád sokat, mert szerelmes vagyok beléd és a szívem téged választott. Az ajkam hidegségét vagy melegségét meg, megérezheted most -hajolt az ajkamhoz. Az ajka édes volt és vágytól égető. Körülöttem felszikrázott minden, füst illatát éreztem. Elvette a fejét, én pedig körülnéztem. A száraz falevelek, szív formába felgyulladtak körülöttünk.
-Ez csodálatos... -akadt el a szavam.
-Az te vagy, nem az erőm -kacsintott rám egyet, majd elrepült a színről. Itt hagyott összezavarodottan. Tuti nem vagyok szerelmes N-be, hisz Lay-t szeretem. Ez csak egy fellángolás volt. Megtudtam mi van N-el, most már haza megyek.

       Xoxo--> Bridget :*