Elfogadtam N segítségét, hogy segít kontrollálnom az angyali képességemet, onnan tudtam hogy a segítségemre lehet, hogy eltüntette a szárnyamat. Elmondása szerint ilyenkor csak le kell nyugtatnom magam. Az alapoktól kezdtük. Azt mondta hogy mindent tud rólam, a gyenge pontjaimat is. A gyenge pontjaim fogják előhozni az angyali szárnyakat. Amikor zavart a gondolkodásom, ideges vagyok és nem figyelek oda magamra.
-Bridget ott hagytad Lay-t, miközben szüksége van rád. Csak magaddal foglalkozol. Hannah-t se tudtad megérteni... -vágta a fejemhez ezeket ordibálva.
-Mi-miért mondod ezeket? -kezdtem elbizonytalanodni.
-Mert ez az igazság. Törődj bele hogy senkinek se fogsz így kelleni -lökött meg egy picit.
-... -nem jött ki egy hang se a torkomon, mert elkezdtem könnyezni és össze voltam törve. A hátam megint elkezdett fájni, sikítottam és összeestem a földre. N leggugolt mellém és a fülembe súgta: "Emlékezz mit mondtam, tiszta gondolkodás." Átgondoltam a dolgokat még egyszer, tehát csak azért mondott ilyeneket, hogy kontrolláljam a szárnyamat. Gondoljunk jó dolgokra. Lay-el járni kezdünk, Hannah-val kibékülök, megtanulom elfogadni ezeket a természetfeletti dolgokat. A hátam már nem fájt, és a szárnyam is eltűnt.
-Köszönöm N -súgtam a semmibe, mert kimerültem és elnyomott az álom.
-Bridget ott hagytad Lay-t, miközben szüksége van rád. Csak magaddal foglalkozol. Hannah-t se tudtad megérteni... -vágta a fejemhez ezeket ordibálva.
-Mi-miért mondod ezeket? -kezdtem elbizonytalanodni.
-Mert ez az igazság. Törődj bele hogy senkinek se fogsz így kelleni -lökött meg egy picit.
-... -nem jött ki egy hang se a torkomon, mert elkezdtem könnyezni és össze voltam törve. A hátam megint elkezdett fájni, sikítottam és összeestem a földre. N leggugolt mellém és a fülembe súgta: "Emlékezz mit mondtam, tiszta gondolkodás." Átgondoltam a dolgokat még egyszer, tehát csak azért mondott ilyeneket, hogy kontrolláljam a szárnyamat. Gondoljunk jó dolgokra. Lay-el járni kezdünk, Hannah-val kibékülök, megtanulom elfogadni ezeket a természetfeletti dolgokat. A hátam már nem fájt, és a szárnyam is eltűnt.
-Köszönöm N -súgtam a semmibe, mert kimerültem és elnyomott az álom.
•Következő hét
Minden héten mást tanít nekem N. Ma a repülést tanítja meg.
-Figyelj, Bridget. Egy olyan személyre kell gondolnod akit szeretsz, és fontos neked. Az összes emléked amit vele éltél át, fel kell idézd és el kell veszned benne. Utána lefoglak lökni, ha mégse sikerülne, utánad megyek. Menni fog? -tekintett rám kérdőn.
-Menni fog. Gyerünk -álltam a hegy tetején és nézelődtem lefelé. Legalább 1200 m magasan voltam, egy hegy tetején. Behunytam a szemem és apura gondoltam. Sajna csak a veszekedések jutottak az eszembe, amikor kinyitottam a szememet, csak zuhantam lefelé. Láttam magam mellett N-t. Megfogott és vissza vitt a hegyre.
-Jól vagy? -nézett a szemeimbe.
-Persze. Megpróbálom még egyszer -fordultam a szakadék felé, de N megfogta a karomat és visszahúzott.
-Ne. Ennyi elég volt. Ki vagy merülve... -váltott semmit nem tűrő hangnemre.
-Nem koncentráltam eléggé. Most fog sikerülni, ha mégse akkor se lesz semmi baj, mert itt vagy -húztam ki a kezemet a szorítása közül. Behunytam a szemem és újra elmerengtem. Visszaemlékeztem gyerekkoromra. Kiskoromban elvittek állatkertbe. Imádtam a kisbirkákat, ezért bevittek egy állatsimogatóba. Dalolászva simogattam az állatokat, amikor az egyik testesebb kecske fellökött. Ültem a földön és sírtam, majd anyu odajött nyugtatgatni. Apu pedig leszidott, hogy milyen ügyetlen vagyok. Miután látta hogy nem lett jobb, odajött, felvett, és megölelt. Az állatkert után elmentünk fagyizni és nevetgélve töltöttük a napot, mint egy igazi család. Éreztem, hogy arcomat simogatja a szél...repültem lefelé. A szárnyaim könnyebbek lettek és csak úgy szeltem a levegőt. Amikor már jobban tudtam irányítani magamat, visszarepültem a hegyre, N-hez.
-Na, milyen voltam? -kérdeztem izgatottan.
-Nem rossz, ahhoz képest hogy a legelején vagy az angyal szakaszban -sugárzott róla, hogy megkönnyebbült, mert nem lett bajom. Még egy kicsit gyakoroltam a repülést, majd hazamentem.
Minden héten mást tanít nekem N. Ma a repülést tanítja meg.
-Figyelj, Bridget. Egy olyan személyre kell gondolnod akit szeretsz, és fontos neked. Az összes emléked amit vele éltél át, fel kell idézd és el kell veszned benne. Utána lefoglak lökni, ha mégse sikerülne, utánad megyek. Menni fog? -tekintett rám kérdőn.
-Menni fog. Gyerünk -álltam a hegy tetején és nézelődtem lefelé. Legalább 1200 m magasan voltam, egy hegy tetején. Behunytam a szemem és apura gondoltam. Sajna csak a veszekedések jutottak az eszembe, amikor kinyitottam a szememet, csak zuhantam lefelé. Láttam magam mellett N-t. Megfogott és vissza vitt a hegyre.
-Jól vagy? -nézett a szemeimbe.
-Persze. Megpróbálom még egyszer -fordultam a szakadék felé, de N megfogta a karomat és visszahúzott.
-Ne. Ennyi elég volt. Ki vagy merülve... -váltott semmit nem tűrő hangnemre.
-Nem koncentráltam eléggé. Most fog sikerülni, ha mégse akkor se lesz semmi baj, mert itt vagy -húztam ki a kezemet a szorítása közül. Behunytam a szemem és újra elmerengtem. Visszaemlékeztem gyerekkoromra. Kiskoromban elvittek állatkertbe. Imádtam a kisbirkákat, ezért bevittek egy állatsimogatóba. Dalolászva simogattam az állatokat, amikor az egyik testesebb kecske fellökött. Ültem a földön és sírtam, majd anyu odajött nyugtatgatni. Apu pedig leszidott, hogy milyen ügyetlen vagyok. Miután látta hogy nem lett jobb, odajött, felvett, és megölelt. Az állatkert után elmentünk fagyizni és nevetgélve töltöttük a napot, mint egy igazi család. Éreztem, hogy arcomat simogatja a szél...repültem lefelé. A szárnyaim könnyebbek lettek és csak úgy szeltem a levegőt. Amikor már jobban tudtam irányítani magamat, visszarepültem a hegyre, N-hez.
-Na, milyen voltam? -kérdeztem izgatottan.
-Nem rossz, ahhoz képest hogy a legelején vagy az angyal szakaszban -sugárzott róla, hogy megkönnyebbült, mert nem lett bajom. Még egy kicsit gyakoroltam a repülést, majd hazamentem.
•••
Hajnali kettő lehetett amikor felébredtem. Nagyon melegem volt és szédültem is, ezért kimentem sétálni. A parkon keresztül mentem. A fákon a levél, gyönyörű őszi színekben pompázott. A levegő hűvös volt, ezért a kabátot összehúztam magamon. Jött egy nagyobb széllökés, ami a leveleket lefújta a fákról. Elvesztettem az állóképességemet és leestem a földre. Körülnéztem, de semmi furcsát nem fedeztem fel. Mégis a hideg futkosott a hátamon. A kezem remegni kezdett, a hátam fájni kezdett, és elvesztettem magam felett az irányítást. A szárnyam előjött én pedig a földre görnyedtem. Körülöttem kék aura izzott, ami egyre inkább nagyobbodott. Ahogy a kezemre néztem, láttam hogy ez a kék energia futkos az ereimben, kezdtem félni.
N-t véltem felfedezni a távolban.
-Tiszta gondolkodás. Bridget nem tudom elhárítani az erődet -próbált az aurába lépni, de az erőm a földre taszította őt is. Minden erőm összeszedtem és felkeltem a piszokból. A gondolataimba nem tudtam elmerülni. Éreztem hogy valaki belépett az aurámba. Egy fiú, akinek ugyanolyan kék aurája van mint nekem. Felém jött és átölelt. Hirtelen körülöttem minden csillapodott és a szárnyam is eltűnt. Felnéztem és két aggódó barna szempár tekintett rám. ~Lay. Mondtam fejben és öleltem meg őt. ~Nem hagyom hogy bajod essen. Szeretlek. Hallottam hangját a fejemben. A karjai tartottak lábon. A testem felmondta a szolgálatot és a szemem is csukódott le, de volt még egy kérésem Lay felé. ~Ne hagyj magamra többet...
-Tiszta gondolkodás. Bridget nem tudom elhárítani az erődet -próbált az aurába lépni, de az erőm a földre taszította őt is. Minden erőm összeszedtem és felkeltem a piszokból. A gondolataimba nem tudtam elmerülni. Éreztem hogy valaki belépett az aurámba. Egy fiú, akinek ugyanolyan kék aurája van mint nekem. Felém jött és átölelt. Hirtelen körülöttem minden csillapodott és a szárnyam is eltűnt. Felnéztem és két aggódó barna szempár tekintett rám. ~Lay. Mondtam fejben és öleltem meg őt. ~Nem hagyom hogy bajod essen. Szeretlek. Hallottam hangját a fejemben. A karjai tartottak lábon. A testem felmondta a szolgálatot és a szemem is csukódott le, de volt még egy kérésem Lay felé. ~Ne hagyj magamra többet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése